Lantos Pince, Soltvadkerti Ezerjó 2011, Tőkék könnye

2020. szeptember 05.

ezerjo.jpg

Az Ezerjó fajta nem túl népszerű napjainkban. Alig 500 hektáron terem ez a kárpát-medencei fajta, elsősorban a Kunságban és a Móri borvidéken. Legyünk őszinték, eladhatatlan. Visszafogott illatintenzitás, határozott savak jellemzik. Nem egy napjainkban népszerű McWine stílus. Viszont jó kezekben, ha megkapja a neki járó türelmet, egészen különleges tud lenni. Pont olyan, mint a soltvadkerti Lantos Pince 2011-es évjárata, most, 9 éves korában. A családi pince borait már sokszor kóstoltam, de még nem írtam róluk. Pedig egészen jó fehérborokat készítenek a klasszikus fehér fajtákból, de ezt is meg tudják fejelni a vörösboraikkal. Telt ízű, elegáns, hosszú életű vörösöket készítenek. De térjünk vissza a vizsgálódásom tárgyára, az Ezerjóra, amely egy évet töltött magyar hordóban.

Világos aranyszínű ital, amely lassan nyílik, de megéri csuklóztatni. Sokrétű, kifinomult illat, amelyben érett sárgabarack, narancsolaj, érett banán, ananász, gyógynövények, némi száraz szalma fedezhető fel. A palackos érlelés tercier aromái finoman érkeznek az orrba. A rizlingre jellemző petrolosság is érezhető.
Kóstoláskor érett, gazdag ízvilággal találkozhatunk. A savai egészen frissek, élénkek, érettségük jónak mondható, textúrája krémes és puha. Egyensúlyára nem lehet panasz. A hordó kellemes nyomokat hagyott a borban, de a gyümölcsössége is elegáns. Utóíze hosszan szájban maradó élmény. Egészen zseniális bor, ebből a lesajnált fajtából. 7 pont

A bejegyzés trackback címe:

https://abormegen.blog.hu/api/trackback/id/tr8516191190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.