Két olyan bor került a poharamba, amely kis szériás tétel és nem is került kereskedelmi forgalomba. Íme:

Bott Pince, Pinot Meunier 2014
A szőlőfajta egyértelműen Champagnehoz kötődik, és nem is kóstoltam csendes borként soha. A kékszőlő a pinot család tagja, a pinot noirhoz képest kicsit magasabb savat tud, de az alkoholtartalom ezzel együtt nem lesz kevesebb. Mivel nem öregszik olyan elegánsan mint a társai, ezért a frissen fogyasztandó Champagneokhoz használják nagyobb százalékban, ahol viszont fiatalos gyümölcsökkel véteti észre magát. Németországban Schwarzrieslingnek hívják, de kis mennyiségben megtalálható Ausztráliában és Kaliforniában is.
Bott Frigyes, akinek a borairól már többször írtam, pl. itt, mindig készen áll a kísérletezésre. Legjobb tudomásom szerint ez az évjárat készült el fajtatisztán, de ez sem került a polcokra. A pinot meunier a Vörös Super Granum házasításba kerül azóta.
Könnyed hangvételű illatában, fanyar piros gyümölcsök sokasága fedezhető fel, amelyet édes hordófűszerek ellensúlyoznak. Mindezek mellett mentol, gyógynövények, szegfűbors, fehérbors érezhető.
A korty is könnyed, alig észlelhető tanninokkal, élénk már-már éles savakkal. A test közepes, az alkohol szépen belesimul a bor szövetébe. A közepesnél kicsit hosszabb lecsengést mutat. Picit kevesebb savval kimagaslóan jó bor lenne így 6,5 pont.

Günzer Zoltán Pincéje, Nagyon "2012", Villányi Syrah 2009
Szűztermés, amely nem került kereskedelmi forgalomba.
Intenzív és gazdag illattal rendelkezik, sok érett, lédús erdei gyümölcsöt és fekete bogyós gyümölcsöt vonultat fel, de édes hordó fűszerekben sincs hiány, úgy mint étcsoki, fahéj, vanília, szegfűszeg, pici mentolosság. Kamillavirág, földesség, kék virágok és egzotikus fűszerek is megjelennek.
Megkóstolva az egyensúly szó jut először eszembe. Meglepően lendületes savak, nem túlzó alkohol, a közepesnél kicsit nagyobb test, csak a tannin porossága zavaró egy picit. Keleti fűszerek, vanília, kakaó, lédús erdei gyümölcsök sokasága dominál az ízben. Hosszú lecsengésű bor. 7 pont