Az Ornellaia birtokot 1981-ben Lodovico Antinori Márki hozta létre a a festői szépségű Bolgheri-ben, Toszkána tengerparti részén. Az első bort 1985-ben készítették, amely 1988-ben került a piacra.
Pár évvel később a már akkor is nagy befolyással rendelkező Michel Rolland lett a szaktanácsadó.
A kaliforniai bormogul Mondavi, 2002-ben vásárolta meg a borászatot, de a cég felét azonnal továbbértékesítette Marchesi de’ Frescobaldinak. 2005-óta Frescobaldi a birtok tulajdonosa.
A ruszti képzésem során találkoztam először a pincészettel, amelyet már akkor is az egyik legautentikusabb pinceként emlegettek. Az első kóstoláskor a kedvencemmé váltak az egyedi, természetességet sugárzó vörösek.
René Lallier 1906-ban alapította a Champagne házat, Aÿ településen. 1996 óta az alapító unokája, René-James Lallier vezeti a házat, aki modernizálta a technológiát valamint a hosszabb érlelésű Champagneok felé kormányozta a céget. Ma már Francis Tribaut a tulajdonos, akinek a vezetésével évente 400000 palackot készítenek. A 15 hektárt kitevű, grand cru besorolású saját területek ezt nem fedezik, természetesen vásárolnak hozzá szőlőt. A saját területen környezettudatosan művelik a szőlőt, gyom- és rovarirtók használata nélkül. 2007 óta saját élesztőgomba törzset használnak az erjesztéshez.
A kóstolt sorból három tételt emelek ki.
A Bründlmayer pince a Kamptal folyó völgyében, Langenloisban található. A hűvös szelektől erdők védik a köves, meredek teraszokat, ahol a meleg nappalok és a hűvös éjszakák segítenek a gyümölcsösséget megőrizni. Willi Bründlmayer a tulajdonos-borász nem használ növényvédő szereket.
A matsu szó japánul annyit tesz, hogy várni. Hódolat a borásznak, a ki generációkon át odaadóan, tisztelettel, nagy tudással műveli a szőlőt.
A Matsu borászat a Vintea projekt része, amely José Miguel Arambarri Terrero nevéhez kötődik, aki a családjával együtt egy fogyasztóközpontú, a fogyasztói ízlésnek megfelelő borkészítési módot helyez előtérbe. Összesen kilenc spanyol régióban van érdekeltségük.
A Châteauneuf-du-Pape termőhely egyik különlegessége és legfontosabb jellegzetessége az a köves, kavicsos talaj, amely szinte vakítóan veri vissza a Rhône-völgyi termőhelyre beeső napsugarakat. A kövek nappal elraktározzák a hőt, amit éjjel visszasugároznak a szőlőnek. A Mistral nevű állandóan, állhatatosan fújó szél pedig a gombás betegségektől védi meg a szőlőt. Ezen a különleges és legendás termőhelyen működik a Château de Beaucastel borászat amelynek múltja 1549-ra nyúlik vissza, amikor Pierre de Beaucastel területet vásárol a mai pince helyén.
Tyrrell’s Cabernet sauvignon, Moore’s Creek, South Eastern Australia 2002
A pincészetről már többször is írtam korábban pl. itt.
Érdekes módon, egyre korosabb palackok kerülnek az asztalomra a Tyrrell pincétől. Ez a 13 éves cucc nem a pince csúcsmárkája, de meglepően jó formában van.
A XIX. században a Barbier család 1500 hektár szőlőt művelt a Le Martinet nevű birtokon, Franciaország Vaucluse nevű régiójában. Léon Barbier volt az első, aki a birtok borait palackozva értékesítette, de a filoxéra közbe szólt a szépen ívelő fejlődésnek. A francia szőlők nagy részének kipusztulása vezetett oda, hogy létrehoztak egy birtokot Tarragonában, katalán földön. Az 1940-es években a család már a priorat-i borokat is palackozta, majd Franciaország német megszállása alatt egyre inkább a spanyol ültetvények felé fordult a család. A családfő korai halála miatt a birtok helyzete ellehetetlenült, ami az eladásához vezetett. A Freixenet vállalkozás vásárolta meg.
A Loimer pince a korábbi Schlosskeller Haindorf pincére épült, amely később egy háromszintes új feldolgozó pincével bővült, ahol szivattyúk nélkül, különösebb nyúzás nélkül mozog a must és a bor.
Fred Loimer 2002-ben az Ausztriai Év Borásza címet érdemelte ki, valamint őt tartják a legjobb osztrák fehérbor készítőnek is.
Marqués de Murrieta, Castello Ygay, Rioja, Gran Reserva Especial 2005
Több mint 160 éve történt, amikor Luciano Murrieta y García – Lemoine létrehozta a Ygay birtokot, amely az elsők között készített minőségi bort Riojában amit exportált is.
1983-ban Vicente Cebrián Sagarriga vette kezébe a projektet, amit ma a leszármazottai visznek tovább. A 300 hektáros birtok a Rioja Alta régióban található, a következő fajtákkal: tempranillo, garnacha, mazuelo, graciano and cabernet sauvignon és a fehér viura.